- Sakk szempontból csodálatos évet tudhat maga mögött a DVTK. Hogy értékeled a mögöttünk hagyott esztendőt?
- Álomszerű. Két osztály megnyerése után az NB I.-ben találtuk magunkat, ami ismeretlen pálya volt. Ám jól erősítettünk, és hamar felvettük a fordulatszámot.  A siker kulcsa a Paks elleni derbi volt január végén, ahol négy partit is sikerült nyernünk az utóbbi évtized második legjobb csapata ellen. Pakson nagyon kevesen tudtak nyerni az utóbbi időben. Nekünk sikerült, és onnan már egyenes út vezetett az ezüstéremig. Ez tényleg maga a megvalósult álom, hiszen 2014 nyarán, a harmadosztály végén kullogó gárdát vettünk át, és tettük három év alatt Magyarország második legjobb csapatává. Az eredmények nem maguktól jöttek, de ilyen rövid idő alatt még én sem számítottam erre.

- Az ezüst is szépen csillog, viszont egy versenyző mindig győzni akar. Mekkora realitása van annak, hogy harcba szálljunk az aranyéremért a legmagasabb osztályban?
- Nem csak a versenyzők, de a vezető is győzni akar. Akik ismernek, tudják, hogy még amőbában sem szeretek veszíteni, ezt a mentalitást próbáltam átadni a játékosoknak. Az első csapatunk három és fél szezon alatt 29-1-3-as mérleget tud felmutatni, ami remek eredmény főleg úgy, hogy ebből két vereség az utóbbi kilenc évben megszakítás nélkül bajnok Nagykanizsa számlájára írható.  A tavalyi ezüst után két lehetőség kínálkozott: vagy megelégszünk a második hellyel, vagy harcba szállunk a bajnoki címért. Mi az utóbbi választottuk. Jelentősen megerősítettük a gárdát, immáron 19 nagymester található a keretünkben. Ezzel a számmal mennyiségileg már beértük a Nagykanizsát. Minőségben még hajszálnyi lemaradásunk van, de jövőre ez is el fog tűnni. Mind a négy csapatunk éremesélyes, biztatóan alakul ez a szezon is.

- Három győzelem, egy vereség a mérleg az idei bajnokságban. Elégedett vagy?
- Nem! A sorsolás szeszélye folytán az 1. fordulóban ütköztünk meg a Nagykanizsával, ami tulajdonképpen a bajnoki döntő volt. Nagyon felkészültünk, jól álltunk ki, de az egy balszerencsés nap volt, semmi nem sikerült, kikaptunk. Nagyon csalódott voltam a meccs után, hiszen reális esélyünk volt a győzelemre, a mérkőzés felénél kicsit jobban is álltunk, de elszalasztottuk a kínálkozó lehetőségeket. Ezt követően az ezüstérem megszerzése volt a feladat, amit a Paks múlt heti legyőzésével nagy valószínűséggel teljesíteni tudunk. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a bajnokság jelentősen megerősödött, a tavalyi kerettel nem biztos, hogy odaférnénk a dobogóra. A bajnoki címhez kell egy olyan plusz, ami még nem volt meg bennünk. Jövőre már meglesz.

- Hány igazolt sakkozója van jelenleg a klubnak?
- A szakosztályunknak jelenleg 81 igazolt sportolója van, ami komoly létszám, csak az MTK és az Aquaréna Kőbánya SC rendelkezik több igazolt játékossal.  Nagy örömünkre ebből 21 ifjúsági, főleg gyermekkorú, akiknek az edzésére és versenyeztetésére kiemelt figyelmet fordítunk. Nyolc általános iskolában vagyunk jelen, a legjobbakat onnan is leigazoljuk. 1-2 éven belül mi lehetünk a legnépesebb sakkszakosztály Magyarországon, és ami fontos, hogy a fejlődést a gyerekek generálják.

- Én sokszor csak annyit látok, hogy jönnek-mennek a gyerekek az edzőközpontban, leülnek, sakkoznak. Ez önmagában is remek dolog, hiszen ezért dolgoztok nap, mint nap, hogy jöjjenek sakkozni a fiatalok, de mi a helyzet jelenleg az utánpótlás-nevelés terén?
- Nagyon fontos szempont az utánpótlás-nevelés. A legjobbaknak heti három csoportos edzése van, de ezen kívül egyéni képzésben is részesülnek. A kilenc éves Turcsányi Vince már bemutatkozott az NB II.-ben, és 2/2-es mérleggel rendelkezik. Ha megmarad a szorgalma és a sakk iránti érdeklődése, fényes jövő állhat előtte. Hasonló tehetség Lazsádi Kerka is, valamint Szabó Ákos és Kovács Kristóf. Utóbbiak még csak 7 évesek, de a megyei osztályokban már gyűjtögetik a pontokat. Szerencsére sok tehetséges gyerek jár hozzánk, akikből megpróbáljuk kihozni a maximumot, ez azonban hosszabb időt és jelentős forrásokat vesz igénybe. De nem az a cél, hogy mindenkiből mester legyen. Mint az közismert, a sakk fejleszti a logikát, a térlátást, a kombinációs készséget, önuralomra, megfontoltságra, önálló gondolkodásra nevel, komplex fejlesztést nyújt. Minden sakkozó, köztük én is, megerősítheti, hogy felbecsülhetetlen az a plusz, amit egy gyerek 3-5 év edzéslátogatás után kaphat a sakktól. Jobban teljesít az iskolában, könnyebben tanul nyelvet, zenét, hamarabb kinyílik az értelme, magától értetődően fedezi fel az összefüggéseket, sikeresebb felnőtt lesz. Egy szülő a legjobbat akkor teszi a gyermekével, ha megismerteti a sakkal.

- Nem főállásban vagy a DVTK sakk-szakosztályának a vezetője. Mennyi időt vesz el az életedből a sakk? Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok lemondással jár.
- Mind a négy csapatnak én vagyok a csapatvezetője, ez idén 33 fordulót jelent, és mivel a fordulók jellemzően vasárnap kerülnek megrendezésre, szinte nincs szabad vasárnapom. Természetesen az NB I.-es fordulók szervezése a legnehezebb, hiszen világklasszis játékosaink vannak, akiknek az utaztatásáról, elhelyezéséről, ellátásról hasonló szinten kell gondoskodni. Feladataim közé tartozik a keret összeállítása, tárgyalás és megállapodás a leendő játékosokkal, a leigazolásuk, az adminisztráció a sakkszövetség irányába, és a pénzügyi háttér egy részének a biztosítása. Szakmai kérdésekben sok segítséget kapok csapatkapitányunktól, Héra Imre nagymestertől.

Egy szakosztály vezetése valóban sok időt követel, de a főállásaimmal kapcsolatos teendőket szerencsére kötetlen munkaidőben tudom végezni, így okos időbeosztással minden belefér. A feladatok megoldásában természetesen segít a jogi végzettség és a gazdasági beállítottság, ezek nélkül nehezebb lenne ilyen szerteágazó tevékenységet végezni, no meg az, hogy nem esik nehezemre a szervezés. A sakk és a DVTK szeretete motivál.

- Mit vársz a 2018-as évtől?
- Szeretném, ha ifjú sakkozóink száma tovább gyarapodna, és jó eredményeket érnének el a különböző versenyeken, és azt, hogy jövőre minden osztályban induljunk, tehát öt csapatunk legyen. De leginkább azt, hogy a következő szezonban megnyerjük a bajnoki címet